Egy hetes lovastáborok - július 5-30
A lovastáborok a Szelíd Lovasközpont területén 2021. július 5-31 között voltak megtartva 4 turnusban, melyek hétfőtől péntekig tartottak. A 8-16 éves korosztályú fiatalok, két mongol jurtában voltak elszállásolva. Az első napon a résztvevők megismerkedtek a biztonsági szabályokkal és a lovakkal.
A táborozók idén 8 lóval tudtak kapcsolatba kerülni: Szelíd, Lenke, Szikra, Kira, Harley, Mokány, Ariel és Dexi már felkészülve várták a csapatokat.
A délelőttök azzal teltek, hogy a fiatalok lecsutakolták a lovakat, a gyakorlatban is megtapasztalták a közelségüket, tapintásukat. Margitics Erik, a tábor vezetője sokat mesélt nekik a lovak világáról. A fiatalok sokat hallhattak a ménes kommunikácójáról, mely fontos alapja az állatokkal való együttműködésnek, hisz csak akkor ismerhetünk meg valakit, ha értjük az üzeneteit. Mit jelent, ha a ló hátra hajlítja a füleit? Milyen testrészeivel kommunikál a ló? Mire kell odafigyelni a közelében? Hogyan közelítsünk meg egy lovat? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekra kaphattak választ a résztvevők a gyakorlati foglalkozásokon.
A program fokoztosan volt felépítve. Első napon megérintették, körbejárták, megsimogatták a lovakat a résztvevők. Nagy kihívás volt felvenni a ló lábát, megtisztítani a patáját. A gyerekek megtanulták biztonságosan vezetni ezeket a hatalmas állatokat, melyek súlya 300-700 kg között van. A következő napokon vezetett lovon ültek, majd megtanulták hogyan kell irányítani a lovat, hogyan kell helyesen tartani a szárat és mik az alapvető lovaglási szabályok. Visszatérő, gyakorlottabb lovasaink önállóan ügettek. A pénteki napokon a kezdő lovasok futószáron próbálhatták ki az ügetést, haladó lovasaink a vágtát. A fiatalok kipróbálhatták a lovastorna alapjait, feltérdelhettek és fel is állhattak a ló hátára, ami komoly bátorságpróba.
A gyerekek napközben részt vehettek a lovak ápolásában, gondozásában. Ebéd után elméleti és gyakorlati anyagokkal ismerkedhettek meg a táborozók: a lovas felszerelésekkel és ápolásukkal, a lovassportok fajtáival, a lófajtákkal és a lovak testrészeinek megnevezésével.
Kézműves porgramjainkon az esti bábszinházhoz készítették a nagycsaládos ifjoncok a bábokat.
Délutánonként a fedelesben kipróbálhatták az íjászatot, voltak íjász versenyek, csaták és küzdelmek, valamint akadályversenyek is a programban. A legkedveltebb a lovasíjászat gyakorlása volt vezetett lovon.
Csütörtök délutánonknént szekerezés volt a program. Három szekérrel indultunk útnak a helyi erdőbe, ahol aktív játékokat játszottunk, útközben vidáman énekeltek a kis lovasok.
Az esték a tábortűznél teltek. A kis csoportok tagjai egy-egy magyar népmesét adtak elő különböző stílusban, mely sok vidámságot szerzett mindenkinek. Minden este tanulhattak egy új magyar népdalt. A legbosszantóbb program az a játék volt, mely fejlesztette a fiatalok figyelmét. Sokszor nehéz volt a megfejtés és az egész este, de néha több nap is ráment arra, hogy rájöjjenek a turpisságra. Látni kellett azokat a boldog arcokat, akik rájöttek a játék lényegére, megfejtésére!
A táborok szépsége számomra abban rejlik, mikor látom a visszatérő lányok, fiúk arcát. Évente egyszer találkozunk ezekkel a fiatalokkal. Érdekes látni őket amint felnőnek, ahogy változnak, fejlődnek. Örömteli látni az együttműködésüket, az egymás iránti figyelmességeiket, ahogy csapattá válnak. Mosolyogva, meghatottan figyelem őket, mikor búcsúznak és könnyes a szemük, ahogy átölelik egymást és ahogy szomorkodnak, hogy véget ért a tábor.
Hálás vagyok a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének a szervezésért, az elnökségi tagoknak, az iroda munkatársainak, hogy létrjöhettek ezek a táborok!
Szeretném megköszönni tábori önkéntes segítőink odaadó, kitartó munkáját! Nélkülük nehezen tudtuk volna megoldani a résztvevők lovagoltatását és programjait!
Hálásan köszönöm a program támogatóinak, hogy fedezték a tábori kiadásokat, Grezsa Istvánnak, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztosnak, és a Bethlen Gábor Alapnak.