Tegyük szebbé Panziónkat

A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete két éve megvásárolt Vadvölgy Panzióját igyekeztek szebbé tenni festői környezetben az Egyesület tagcsaládjai két turnusban, június 17-19. és június 19-21. között. Az időjárást elnézve nagyon féltünk, mit tudunk végül megvalósítani a tervezett munkálatokból, de hála Istennek, mindennel sikerült végeznünk; a nap is kisütött, és csak záporok jelentkeztek.

A 40 fős csapatot szerdán a panzió vezetője üdvözölte, a már megszokott vendégváróval. Az Egyesület egyik alelnöke, Tarpai József köszöntötte a családokat és ismertette a rájuk váró feladatokat. Mivel épp vacsorára érkeztünk, ez az este már csak az ismerkedésről és a pihenésről szólt: beszélgettek, szaunáztak, fürdőztek a családok.
Másnap a reggelit követően nekiláttunk a munkálatoknak. A férfiak belekezdtek a melléképület és egy kőfal lebontásába, az ebédlő székeinek és asztalainak javításába, megmetszették a fákat, bokrokat, és felástak egy darab földet, hogy ott egy kis konyhakertet lehessen kialakítani. A nők pedig megtisztították az ablakokat, kialakították és bevetették a konyhakertet, sziklakerteket építettek, amit beültették virágokkal, majd lefestették az udvaron található fa szobrokat, asztalokat, lócákat. Eközben megérkezett a játszótér is, a gyerekek nagy örömére. Késő éjjel értek oda Nagybocskóról az új bútorok: ágyak, éjjeliszekrények, ruhásszekrények, ruhafogasok, tükrök. Az erős apukák még akkor lepakolták ezeket a teherautóról a közösségi térbe, hogy reggel újult erővel nekiláthassanak a bútorok összeszereléséhez.
Pénteken reggeli után úgy döntöttünk, hogy az új bútorok összeszerelését és elhelyezését már a következő csapatra bízzuk, így ebédig a régi bútorokat kezdtük kipakolni a szobákból. Ebéd után lassan összekészülődtek a családok és hazaindultak.
A munkatársak ez idő alatt, ameddig a következő csapat odaért vacsorára, szusszanhattak kicsit.

Ez az este ugyanúgy zajlott, mint a szerdai, bár olyan lelkesen hozzákezdtek a bútorok összeszereléséhez, hogy Egyesületünk másik alelnöke, Kurmai István csak nehezen tudta a csapatot a munkatársak segítségével az asztalhoz terelni a welcome drink és a vacsora elfogyasztásához.
Másnap kezdődhetett a nehéz munka. A bútorok összeszerelésében a nők is segédkeztek. A férfiak kipakolták a még megmaradt régi bútorokat, helyükre rakták az újakat, ami nem volt könnyű feladat, nehéz volt cipekedni, a lépcsőkön forogni velük. Eközben a nők kitakarították a szobákat, a folyosót, folytatták az udvar és a kert rendezését, ami még az előző csapattól rájuk maradt. A panzió szórólapján a kemencén található KMNE logó ezidáig csak photoshoppal volt odaszerkesztve, ám a hétvégén Kurmai Szilvia eredetiben is ráfestette. A nap végén örömmel ültünk le vacsorázni, látva, mennyit haladtunk.
Vasárnapra munkát már nem terveztünk, így a reggelit követően rövid áhítatot tartottunk, ebédig pedig még túrázhattak, fotózkodhattak a családok. Az ebéd elfogyasztását követően hazaindultunk.

Öröm volt látni, hogy a családok mennyire akarnak dolgozni, segíteni, hogy szebbé tegyék Panziójukat. Ahogy beszélgettünk a családokkal, elmondták, hogy örülnek, hogy legalább ennyivel segíthetnek, ha már az év többi napján mi segítünk nekik a rengeteg programunkkal. Ezzel is szeretnék megköszönni, amit értük teszünk.
Tehát minden tekintetben elmondhatjuk: eredményesen telt ez az 5 nap.

Köszönet a megvalósulásért a Magyar Kormánynak és Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek.

Kajla Brigitta