Közösségépítő lovastábor

Az elmúlt hónapban minden héten hétfőtől péntekig voltak táboraink. Az idei év legmozgalmasabb időszakában kétszer annyi gyereket táboroztattunk mint tavaly, a Bethlen Gábor Alap és a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládos Egyesület jóvoltából. A táborozók 10-14 éves korú, kárpátaljai magyar gyerekek voltak, akik a KMNE tagcsaládjaiból érkeztek. Célunk az volt, hogy megismertessük a gyerekeket a lovak világával és csökkentsük azt az időt, amelyet a mobiltelefonok és a média fogságában töltenek a tinédzserek. Fontos volt számunkra, hogy egy valódi közösség alakuljon ki a résztvevőkből, akik odafigyelnek egymásra, a lovakra és harmóniában élvezik a természet közelségét. A táborok ideje alatt fegyelmet, önfegyelmet, kitartást és odafigyelést tanulhattak, valamint feljlődött a kommunikációs készségük. Még a legzárkózottabb gyerekek is megnyíltak és gyakran felragogott az arcuk, mikor sikerült teljesíteniük egy-egy nagyobb kihívást. Rengeteg izgalmas élménnyel és programmal vártuk a lelkes fiatal strandpapucsos sereget.

A lovak közelségét és a velük való kapcsolatot tapasztalhatták meg táborozóink leginkább. A résztvevők kipróbálhatták milyen érzés szőrén lovagolni, relaxálhattak lóháton, megtanulhatták hogyan kell irányítani ezeket a hatalmas állatokat. Horák Zsoltnak és Cseh Józsefnek köszönhetően a fiatalok megismerhették a baranta edzések kihívásait, kipróbálhatták a botforgatást és pufikardok használatát. Délutánonként elméleti tudással gazdagodhattak a gyerekek. Az első és legfontosabb tudnivaló a táborban a biztonsági szabályok elsajátítása volt. A lovak etológiája is sorra került, hiszen ahhoz, hogy jól megérthessük az állatokat, ismernünk kell a viselkedésüket, meg kell tudnunk érteni jelzéseiket. A lovak fajtáiról is ízelítőt kaphattak a csoportok résztvevői. Idén sem maradt el az íjászkodás, őseink hagyományait a gyakorlatban tapasztalhatták meg a fiatalok. Esténként tábortűz mellett tanultunk új énekeket Pálos Hajnalkának köszönhetően, aki önkéntesként vett részt a táborban. Ő általa született meg tábori dalunk is, mely természetesen a lovaglásról szólt. A tábortűz után a jurtákban pihenhették ki a nap fáradalmait a pucér csigák társaságábán a táborlakók. Az esti csevegés és csoszogás még sokáig tartott volna, ha a szemfüles felügyelők ezt meg nem akadályozzák.
A CSATA elmaradhatatlan része volt a táboroknak. Ilyenkor lehet jobban megismerni egymás természetét, kitombolni a belső feszültségeket, kialakul a csapatszellem és az önkontrol. Az utolsó esték közös tánccal, vidám és ugyanakkor szomorkás hangulattal teltek, hiszen tudtuk, éreztük, hogy az együttlét az új barátokkal véget ért. Búcsúzóul az egész csoport közösen engedett fel egy lampiont, melyre mindenki ráírta a nevét.
Ezúton szeretném megköszönni a segítők kőkemény munkáját, akik esőben, sárban, tűző napsütésben végig kitartottak, akkor is, amikor már mindenki rettenetesen elfáradt. Köszönöm a sok lóvezetést, csutakolást, a vidám hangulatot és minden egyebet, ami hozzátartozik a tábori élethez!

Margitics Ildikó

Szelíd Lovas Központ vezetője