Ének-zene tábor a nagycsaládosoknál - Muzsikálás, éneklés, dicsőítés közösségben - 2026. június 22-26.

A nyári szünet nem csupán a pihenés, hanem az élményszerzés, a közösségépítés és a tehetséggondozás időszaka is. Ezt felismerve a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) évről évre igyekszik minél változatosabb programokat kínálni tagcsaládjai számára. Minderre különösen nagy szükség van egy olyan közösségben, amely immár öt éve a háború árnyékában éli mindennapjait.

A gyermekek számára szervezett nyári táborok palettája idén egy új, hiánypótló kezdeményezéssel gazdagodott: első alkalommal rendezték meg az ének-zene tábort, amelynek Beregszászban a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokház, valamint annak udvara adott otthont.

– Hogyan született meg az ének-zene tábor ötlete? – kérdeztük Pivnyeva Nikolettet, a KMNE irodavezetőjét és a tábor felelősét.

– Az ének-zene tábor ötlete – akárcsak az ukrán nyelvi táboré – a klubfoglalkozásokból nőtte ki magát. Néhány éve heti rendszerességgel tartunk zenefoglalkozásokat a KMNE székházában, és úgy éreztük, eljött az ideje annak, hogy ezt egy egész hetes táborral is kibővítsük. Szerettünk volna hagyományt teremteni, ugyanakkor ez a hét egyfajta összegzése is volt az egész éves munkának, valamint hálaadás mindazért, amit Isten eddig megengedett számunkra. Célunk az volt, hogy gyermekeink megtapasztalják a közös zenélés és éneklés örömét, miközben a keresztyén értékeket is a zene nyelvén adhatjuk tovább. A tábort 8–16 éves nagycsaládos gyermekek számára hirdettük meg. A hangszeresek esetében fontos volt, hogy rendelkezzenek valamilyen zenei alapismerettel. Összesen huszonöten vettünk részt a táborban, és öröm volt látni, hogy a gyermekek szinte kivétel nélkül minden nap jelen voltak. S nem csak Beregszászból. Akadtak, akik Nagyszőlősről jártak be nap mint nap, de érkeztek résztvevők Dercenből, Gutról, Kisbégányból és Tiszaújlakról is.

– Kik vezették a foglalkozásokat, és hogyan teltek a tábor napjai?

– A gitáros foglalkozásokat Nagy István gitár- és tamburaoktató vezette. A gyermekek klasszikus, akusztikus, elektromos és basszusgitáron egyaránt fejlődhettek. Emellett fúvós hangszereken – szaxofonon, furulyán, fuvolán, klarinéton és más hangszereken – is lehetőség nyílt tanulni. Ezeket az órákat ifj. Csetneki Ferenc, a Nevetlenfalui Művészeti Iskola igazgatója, egyesületünk tagja tartotta. Az énekesekkel jómagam foglalkoztam. Minden nap három párhuzamos foglalkozás zajlott. A hét első felében külön csoportokban dolgoztunk, majd a tábor végére már együtt dicsőítettünk. Nem véletlenül, hiszen egész hetünk központi témája a dicsőítő zene volt. A tábornyitó áhítaton Balázs Antal református lelkipásztor, a KRISZ elnöke is arról beszélt, hogy a dicsőítő énekek különösen kedves imádságok Isten előtt. Mivel mindhárman, akik ezen a héten oktattunk, hosszú ideje a KRISZ zenekarában szolgálunk, fontosnak tartottuk, hogy ennek örömét a gyermekek is átélhessék. Elsősorban gyermekdicséretekkel készültünk, de ifjúsági és modern keresztény dalok is szerepeltek a repertoárban. Arra törekedtünk, hogy a gyerekek szívében elültessük a szolgálat iránti vágyat és felelősséget. Reméljük, hogy néhány év múlva közülük kerülnek majd ki azok, akik zenekarban vagy egyénileg folytatják ezt a szolgálatot.

    Nagy István szerint a zene nemcsak készségeket fejleszt, hanem a személyiséget is formálja. A közös muzsikálás megtanít egymásra figyelni, együtt gondolkodni, kitartóan dolgozni, miközben a közösen megszólaltatott dallamok valódi közösséget teremtenek. A tábor szervezőinek fontos célja volt az is, hogy megmutassák: a dicsőítő zene rendkívül sokszínű. Különböző stílusokban szólalhat meg, így minden fiatal megtalálhatja azt a hangzásvilágot, amely a legközelebb áll hozzá. Hiszik, hogy ezek a dallamok nem csupán a tábor ideje alatt, hanem a hétköznapokban is elkísérik majd a gyermekeket, segítve őket abban, hogy közelebb kerüljenek Istenhez és egymáshoz.

Mindezt szépen foglalja össze a 150. zsoltár buzdítása: „Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával! Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával! Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral! Minden lélek dicsérje az URat! Dicsérjétek az URat!”

– A tábor egy közös dicsőítő koncerttel zárult…

– Pénteken a beregszászi római katolikus templomban tartottuk meg zárókoncertünket, amelyre a szülőket is meghívtuk. Nyolc produkcióval készültünk, így minden résztvevő lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa, mit tanult a hét során. Felléptek külön a fúvósok, a gitárosok és az énekesek is, az utolsó dalban pedig valamennyien együtt szolgáltunk. A záróének, a Minden, mi él igazi „tábori himnusszá” vált a hét folyamán. Üzenetével azt hirdettük, hogy az egész teremtett világ az Alkotó Istent dicséri. Megható volt megtapasztalni a szülők szeretetteljes fogadtatását, ugyanakkor oktatóként is mély hálát éreztünk. Jó volt látni az egész heti munka gyümölcsét: a gyermekek lelkesedését, kitartását, fejlődését, valamint mindenekfelett a Szentlélek csendes, mégis érzékelhető munkáját. A hét elején Balázs Antal beregardói református lelkipásztorral kértünk áldást szolgálatunkra, a tábor végén pedig Molnár János római katolikus püspöki helynökkel adtunk hálát mindazért, amit együtt átélhettünk. Ez méltó lelki keretet adott az egész hétnek.

A résztvevők nem csupán új dallamokat, hangszeres tudást vagy énekeket vittek haza magukkal. Barátságok szövődtek, hitük erősödött, és megtapasztalhatták, hogy a közös muzsikálás valóban összeköti az embereket. Mert ahol a zene Isten dicsőségét szolgálja, ott nemcsak hangok csendülnek fel, hanem reménység is születik – olyan reménység, amelyre ma talán minden eddiginél nagyobb szüksége van Kárpátalja közösségeinek.

Forrás:

Karpatinfo.net