Családi táborok a Vadvölgyben

Készült: 2020. szeptember 21. hétfő

79201985 697808691070166 8361878252250094986 nKarantén, bezártság, meg sok-sok eső után végre itt a nyár! Bár bizonyos szigorítások még életben vannak, de már szabadságra, kikapcsolódásra vágyik az ember. Ha a legtöbb tervezett tengerparti, külföldi nyaralás el is marad a bizonytalanság miatt, a hazai lehetőséget mindenki megpróbálja a legoptimálisabban kihasználni. Elsősorban a folyó- és tópartok, meg a hűsítő Kárpátok kínálják a felüdülést.

A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) a magyar kormány támogatásával két évvel ezelőtt megvásárolt a Nagybereznai járásban, Viharoskán (Viska) egy panziót, hogy kellemes környezetben kényelmes és anyagilag is elérhető üdülési lehetőséget biztosítson tagcsaládjai számára.

A közelmúltban beszámoltunk arról, hogy a nagycsaládosok két turnusban is önkéntes munkában dolgoztak az üdülő felújításán. Az elmúlt héten pedig végre nyaralás céljából is igénybe vehették a panziót.

– Úgy tudom, ez volt az első családi táborozás a Vadvölgyben.117944931 623176235280832 367248806211134796 n
– Korábban volt már egy-egy családi hétvégénk itt, de családi táborozást első ízben sikerült megszerveznünk – kezdi beszélgetésünket Szilágyi Tóth Gabriella, a KMNE alelnöke. – Nagy öröm volt számunkra, hogy végre kimozdulhattunk otthonainkból, és olyan programot szervezhettünk, amely a nyaralás mellett a családépítést is szolgálja.

– Ez mit jelent?
– Úgy állítottuk össze a programot, hogy játékos-beszélgetős formában mindenki jobban megismerje önmagát, társát, gyermekeit – a családtagok egymást. Hogy meglássák a negatívumokat, amelyek hátráltatják a közelebbi kapcsolatot, a fejlődést, illetve felismerjék azt a sok-sok pozitívumot, amik egy nagycsaládban élőnek gazdagabbá, teljesebbé teszi az életét. Meg hogy érezzük: gondjainkkal, problémáinkkal nem vagyunk egyedül, és az örömeinket is van kivel megosztani.

– Ezekről időnként nem könnyű beszélni…
– Ezért is több szemszögből közelítettünk a kérdéshez. Mivel családi nyaralásról volt szó, elsősorban a családok külön-külön töltöttek időt egymással. Első körben a szülők meséltek élettörténeteket gyermekeiknek, olyanokat, amiket ők is a szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak. Ami ezekből megmaradt a gyerekekben, azt ők megrajzolták. Aztán arra is volt lehetőség, hogy a résztvevők egymás között is megosszák ezeket. Sokat sírtunk és kacagtunk egy-egy történet felelevenítésén. De lehetőséget adtunk arra is, hogy a nők és a férfiak külön-külön beszélgessenek a családról, a problémákról és örömökről. Amikor a nők öntötték ki a lelküket egymásnak, addig a férfiak felügyeltek a gyerekekre, amikor meg a férfiak vitatták meg ugyanazt a témát, a nők foglalták le a csemetéket.

– Milyen téma került terítékre?
– A felnőtteknél volt egy úgynevezett panaszkodós nap, amikor mindenki azt beszélhette ki magából, hogy mi az, amin változtatna a családjában, másnap pedig azt oszthatta meg a többiekkel, hogy mi az, amire büszke. Ezt a témát külön-külön körbejárták a nők és a férfiak is. S a gyerekek is elmondták, hogy ők milyen anyukák, apukák szeretnének lenni. Utolsó nap aztán nők és férfiak közösen beszélték át a két nap témáját, miközben a nagyobb gyerekek felügyeltek a kisebbekre, tartalmas játékokkal, kézműveskedéssel kötötték le őket. Örömmel tölti el a szívemet, hogy végül is a mérleg nyelve a pozitív oldalra billent: leginkább arról a sok jóról, pozitívumról beszélgettünk, amit a család, a nagycsalád nyújt.

– Vajon hogyan látta ezt a táborozást egy lassan felnőttkorba lépő „gyerek”?
– Nagyon jó hangulatban teltek a napok – számol be Tarpai Zsófia. – A táborvezető Szilágyi László és Gabriella vezetésével voltak családi beszélgetések, ismerkedés, régi történetek felelevenítése, illetve rengeteg játék. Szántó Gyula, a panzió igazgatójának vezetésével túrán vehettünk részt, csodálatos tájakat láthattunk, készültek közös fotók és születtek emlékezetes pillanatok. A túrán a családok egy kisebb verseny keretében virágcsokrot szedtek, melyek díjazva lettek és vacsora közben, az asztalnál gyönyörködhettünk bennük. A programok során a családok jobban megismerhették egymást, mindenki mesélt saját életéről, családjáról, megosztottuk egymással élményeinket. Az estét mindig egy közös imával, illetve énekkel zártuk. Az utolsó estét tábortűz mellett töltöttük, rengeteg népdalt énekeltünk, játszottunk és nevettünk. Nagyon különleges este volt, mindenki jól érezte magát. A táborból mindenki élményékkel gazdagodva tért haza. Nagyon hálásak vagyunk a szervezőknek a lehetőségért, és a Szilágyi házaspár odaadó vezetéséért.

– Lesz-e folytatás? – kérdeztük Szilágyi Tóth Gabriellát.
– Természetesen igen. Összese 4 ilyen tábort szervezünk majd, amelyekből 2 táborra zajlik a jelentkezés.

– Isten áldásával kísért tartalmas nyaralást kívánunk a nagycsaládosoknak!

Kovács Erzsébet

Pin It